MOSÓSZAPPAN-OPERÁK
Hogy őszinte legyek még sosem rúgott senki sikítva tökön. (Arra már volt példa, hogy én sikítottam utána...) Legfőképpen nem egy egyszálbelű, gizda kis csaj, miután lehuppant a cuki kis Babettájáról és kilépett az idétlen klumpájából. Így azután akár még mókásnak is tarthatnék egy ilyen elképzelt jelenetet. Ja, ha elképzelném. De sajnos nincs szükégem ehhez különösebben élénk fantáziára. Elég csak felidéznem egy valaha volt filmsorozat néhány képkockáját. S ha ez sikerül, mindjárt nem is tartom olyan mókásnak. Maximum – hogy mást ne mondjak – cikinek. És akkor még – hölgyről lévén szó – tényleg udvarias voltam Lindával és az őt megszemélyesítő Görbe Nórával. Azaz a – rendkívül találóan – Linda néven futó fincsi hazai akciófilm-sorozattal az évtized első feléből.

És a legnagyobb gáz az, hogy ez még az ártatlanság kora volt. Gyanútlanul olvastuk a rendezőpáros, Gát György-Szurdi Miklós nevét a szemtelenül lopott főcímzene alatt a stáblistán. Ó szent együgyűség...
Az eredendő bűn állítólag onnan eredetezendő, hogy Gát György atomra be volt szállva a Bruce Lee filmeknek. Oké, létezik ennél nagyobb perverzitás is, még mindig jobb, mint Isaurának pénzt gyűjteni (százezer „rejsz”), hogy felszabadítsák rabszolga mivoltából. Rádaásul azokban az időkben a zseniális adottságú, ám szerencsétlen sorsú San Franciscó-i kínai filmjei csak csempészúton jutottak be, s keltek életre kerregő Super 8-as gépeken, leginkább a szabadkőműves összejövetelekre hasonlító vetítőszeánszokon. Szóval egyfajta rendszer elleni kikacsintásnak is lehetett tekinteni egy-egy ilyen meghitt tökönrúgás-nézegetést. Na de az már orvosért kiált, ha valaki ennek hatására, nem az utált szomszédot próbálja meg herén találni, hanem forgatókönyvet ír egy nyüzüge, idegesítően túlmozgásos (ma divatos kék aurájú gyerekeknek hívni az effajta hiperaktív kislétszámúakat) kiscsajról, aki nem elég, hogy rendőrnek áll, de bekattan a tekvandóra is, mindezt a szocialista belügy direktívákban meghatározott keretein belül. Hát tényleg inkább egy valódi tökönrúgás...
Innen aztán már nem volt visszaút. Balf...sz vőlegény, debil fater, finoman árnyalt bárcás szomszédasszony és persze olyan verekedős jelenetek, amelyekhez képest Ötvös Bujtor Csöpi (R.I.P.) kézitusái valóságosabbnak tűntek, mint a Ryanban a lucskos partraszállás Omaha Beach-en.
Főcím:
És ami utána következett (különös tekintettel – a filmhez egyébként pazarul passzoló – Első Emelet porcelánfinomsággal érzékeltetett homoerotizmusával 0:45-től):
Ja, és mindehhez tartottak egy külön rendőrségi szakértőt, aki azzal szolgált és védett, hogy kidobatta a túl életszerűtlen jeleneteket. (Na azok milyenek lehettek?...) Hogy az elfogultság árnyéka se vetődjék rám: az viszont igaz, hogy Görbe Nóra tényleg barón megtanult tekvandózni – értek hozzá, egy angyalföldi tornaterem kopott falai között magam is a zöld övig jutottam... Más kérdés, hogy egy csillagos ötösre bemutatott formagyakorlattal még gond nélkül hülyére vernek bármely közepes erősségű sikátorban.
BREAKING!
Éjen a demokratikus centralizmus, s ennek jegyében éljen a kiegyensúlyozottság!Hát legyen, tessék, ne mondja senki, hogy nincs ebben a blogban demokrácia, íme az érem másik oldala:
Megjelent a Tíz év magány, avagy ne bántsátok a nyolcvanas éveket! című novelláskötet. A jelek szerint a szerző éppenséggel nem rühelli ezt az évtizedet. Beleolvastam...
Megjelent a Tíz év magány, avagy ne bántsátok a nyolcvanas éveket! című novelláskötet. A jelek szerint a szerző éppenséggel nem rühelli ezt az évtizedet. Beleolvastam...

Felőlem akár meg is rendelhetitek itt: tizev80@gmail.hu, a 30 896 5677-es telefonon, vagy megvásárolhatjátok a Könyvudvarban (Budapest, V. ker. Múzeum krt. 7.)
Ha ez kell, ti tudjátok. Én ezzel a bejegyzéssel megtettem a magamét.
A kultúrsokk után lazításként egy interaktív feladat: tegye fel a kezét, aki el tudja mondani a Szálka hal nélkül című tv-sorozat szinopszisát? Ti, mind a hárman? Jó, letehetitek, a többieknek pedig egy kis emlékezetfrissítő:
Ugye így azért már megvan valami? Talán beugrik, hogy a GMK-s időszakra cizelláltan reflektálva arról volt itten szó, hogy egy balfék család vállalkozik. Aztán hátha lesz Porsche, szerelem, száguldás.
Nem lett. A való életben sem. Csak Lada 1200 meg csutkára nyomott 130 az Osztyapenkótól Aligáig a veseszaggató M7-esen.

Akkor tehát megvolt a propagandafilm a rendőrségnek, megvolt a nyugatiaskodó, punnyadó Kádárizmusnak (mondjuk, ettől akár még jó filmek is lehettek volna), már csak egy dolog hiányozhat... Hát persze a hadsereg! Nosza, mutassuk meg milyen fasza dolog kopasznak és broki őrmesterek csicskáinak lenni, alkesz őrnagyok vezénylete alatt. Illetve mutassuk meg, hogy milyen nem. Megszülettek hát az olajbogyók, amelyeket (akiket) nem ki- hanem legföljebb csak megköpködni lehetett. A Gát-Szurdi alegység ismét teljesítette a parancsot: Angyalbőrben címmel legyártotta a soron következő gyalázatot. Már azok a nevek is: Karády, Urbán, Rabó... (Utóbbi ugye alig hangolt áthallással Rambóra, ki más, mint Linda Szerednyei Taxis Bélája által formázva, hallatlanul hitelesen, pacalra gyúrtan, fejpánttal – a jelek szerint Gát Dszordzsó az évtized végére már nem Bruce Lee-re, hanem Stallone-ra gerjedt...)
Csuda egy sorozat volt csuda egy korszakban. Már látszott, hogy a komcsi érának nagyjából annyi, a valóságban a hivatásosak már nem tudták, hogy elvtársnak, úrnak, bajtársnak vagy pajtásnak kell szólítani a másikat, a tévében meg nagyobb dili volt bakának lenni, mint egy hetet havajozni Hawaii-n. Jelentem, túlkorosként ekkor szereltem, s én valahogy nem így emlékszem. De legalább csöcsök voltak a filmben (Szurdinál, Gátnál a későbbiekben a Famíliában meg a Vukban még az se...)
És ezek mellett mi a helyzet a mi kis igazi, keleti, habzásmentes, de orrfacsaró mosószappan-operánkkal, a Szomszédokkal? Hát itt most ugorgyunk. Egyrészt, mert az ugye vitán felül önálló opuszt érdemel, másrészt meg kacagva átvezet már a kilencvenes évekbe. Ahol majd kinövi magát hamisítatlan celebbé, a kis..., na hogy is hívják...:
Az utolsó 100 komment: