2010.11.25. 23:10 artinon

MAGYAR POP

NAGYON KIS GENERÁCIÓ

Az megvan, hogy Poptaritop? Vagy így, hogy Pop Tari Top? Fiatalabbak kedvéért, nem, ez nem a Star Wars rendezői változatának soha be nem mutatott, gülüszemű, tapadókorongos, közepes erősséggel animált idiótája a Kebu galaxis Ridabala bolygójának kedvesen balfék lakói közül... Nem, ez bizony egy rádióműsor. Volt. Egy másik, Poptarisznya nevűnek a csúcsrajáratása. Magyarabbul: B. Tóth László rádióműsorában szereplő slágerek válogatása. Eléggé ciki egy cím? Ugyan már! Az égisze alatt elhangzó opuszokhoz képest maga a telitalálat. Essünk rajta túl – a teljesség igénye nélkül.

Már az rohadt izzadtságszagú volt, ahogy a szocpopkult (olyan ez a rövidítés is van, mint amilyen a poptaritop) nagyemberei úgy döntöttek, nekilátnak feléleszteni a táncdalfesztiválok korszakát. Baró kis ötlet a nyolcvanas évek elején újraélni a hatvanasok végét. Na, amilyen volt az idea, olyan volt az is, ami lett belőle. Rögtön az elnevezéssel kezdődött a bénázás: Pop- és Táncdalfesztivál 1981. Ekkor azért már a vidéki művházak KISZ kultúrműsorainak is jobb címeket találtak. (Jó, oké mindezt megelőzte egy még gyöngébb kísérlet négy évvel korábban a Metronóm 77-tel...) Ezek után igazán nincs mit csodálkozni azon, hogy a Corvinából (uhh, már megint az a név...) dobbantott, és ettől a nagy ijedtségtől bebongyorodott Soltész Rezső – a korszak Balázs Palija - örökre beírta magát a cikiség történetének aranylapjaira azzal, hogy Szóljon hangosan az ének (Örülj velem, kérlek). Holott csak második lett, az utolsó igazi fesztiválos mohikánnő, Kovács Kati mögött.

És ezzel még épphogy csak elkezdődött az évtized. Azt már tudtuk, hogy a Neotonból – noha Erdős Péter lemezgyári generalisszimusz megígérte – mégsem lett három éven belül világsztár zenekar, viszont kijutottak a Yamaha fesztiválra (könyörgöm, valaki mondja már el pontosan, hogy valójában mi az isten is az – a Wiki szerint az „Oriental Eurovision, ajvé... – , harminc éve forgolódom álmatlanul emiatt, pedig tarolt rajta még az Omega is...), és így a Família lett a Béketábor Boney M-je, Saragossa Band-je vagy éppen Goombay Dance Band-je, éppen mikor melyiktől látták jónak hatalmasakat nyúlni. Azóta a Kócbabákból csak a kócát megtartó, egyébként a parancsokat német katona módjára teljesítő, s ennek megfelelően, hol szende szüzet,

hol diszkókirálynőt,

hol new wave nejloncicát

alakító Csepregi Éva „áh-áh”-járól álmodva generációk ébrednek ma is csatakosan egy-egy kalóriadúsabb késői vacsora után.

S ha már a rothadó nyugat majmolásáról ejtünk szót, isten őrizz, hogy kimaradjon a Modern Hungária.

Fenyő már túl a nem modern Hungárián, az alulmúlhatatlan breakkorszakán, sikeresen leért oda, ahonnan csak felfelé vezet út. (Bár ennek némileg ellentmond, hogy Bodnár Bohlen Attila útja például innen a Csovicsovi Dzsaszper partnerságáig, majd tényleg a süllyesztőig vezetett.) Legalább Plexi meg Frutti elég jó bulák voltak, és ezzel mindenképp übereltük a Modern Talking

két cukorba oltott méztől csöpögő geil-királyát. Még jó, hogy a végén tényleg elfújta mindezt a szél. (Külön felhívnám a figyelmet az 1:00-tól Fenyőt smároló fiúkra, szívem szerint 18-as karikával illetném...)

És fújtak is bizony azok az új szelek. Minden értelemben langyos, balatonparti szelek, melyek szárnyán érkezett az 1986-os Interpop Fesztivál. Megannyi hatalmas, méltán örökbecsű névvel: Bagány Anikó, Deák Erzsébet, Ízisz, Szabó Ágnes és a feledhetetlen Dioniszif Krisztofer. A jelek szerint azonban Siófok városa mégiscsak ráérzett valamire, mert különdíjukat – nyilván nem sms-ben szavazva, hanem tanácselnöki jóváhagyással – egy bizonyos Zoltán Erikának juttatták... Maradjunk is abban, hogy ő legalább tényleg jó csaj volt:

Csak az irígység beszél belőlem, amikor értetlenül állok a jelenség előtt, hogy Robby D aztán végleg lenyúlta.

De nyúlt itt akkor (is) boldog-boldogtalan. Ha éppen nem konkrétan zenét, akkor stílust. Az utódfesztiválokból kimaradva felvette például a kelet-európai Al Bano imidzsét Korda Gyuri (akkor még nem bácsi), maga mellé ragadva Romina Balázs Power Klárit, rálelve az örökbecsű (és kivételesen nem Al Banóéktól kölcsönzött) Mamma Mariára.

BREAKING!

Éjen a demokratikus centralizmus, s ennek jegyében éljen a kiegyensúlyozottság!

Hát legyen, tessék, ne mondja senki, hogy nincs ebben a blogban demokrácia, íme az érem másik oldala:

Megjelent a Tíz év magyány, avagy ne bántsátok a nyolcvanas éveket! című novelláskötet. A jelek szerint a szerző éppenséggel nem rühelli ezt az évtizedet. Beleolvastam...

Felőlem akár meg is megvásárolhatjátok a Könyvudvarban (Budapest, V. Ker. Múzeum krt. 7.) vagy megrendelhetitek a 30 896 5677-es telefonon.

Ha ez kell, ti tudjátok. Én ezzel a bejegyzéssel megtettem a magamét.

Nem sejtve, hogy néhány évtized múltán a szenilitás kendertemplomában, a Sziget avétó sátrában milyen nagy sikert fognak aratni az agyontépett hülyegyerekek között, akik másnap reggel ezt a csápolást sokkal nehezebben tudják megmagyarázni maguknak, mint azt, hogy egy összehányt sátorban miért elégítettek ki orálisan két tetovált farkú hollandot és engedték közben, hogy meghágja őket három agyonpiercingezett svéd utcaseprő, holott maguk is fiúk... Az akkor az imperialista póker helyett nyilvánosan még csak a gulyáskommunista ultit (elvégre azt az Öreg – fiatalabbak kedvéért: Kádár – is gyakran játszotta) vállaló Gyurit most mégis egy másik kedves dallam erejéig idézzük, mely harmónia és prozódia tekintetében is hozza korának szellemét.

Repülőre – pardon: Rapülőre – viszont csak később szállt két fiatal, vidám fickó, név szerint Berkes Gábor és Szentmihályi Michel, ám tettestársaikkal ekkor még csak azt vállalták be, hogy ez egy kis generáció. S milyen igazuk volt. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint maga az Első Emelet léte, amely megteremtette, s azzal a lendülettel pusztulatba is taszította a magyar szintipopot.

Még szerencse, hogy a srácok az első menzeszük után boldogan visítozó hatodikos lányok sikításán túl meghallották az idők szavát is, és felhagyva ezzel a provinciális zsibvásárral gyorsan elmentek milliomos hangstúdió-tulajdonosnak, így további nemzedékeket mentve meg a teljes agylágyulástól. Ilyesmiktől:

Aki mindezt túlélte, annak már csak 1988-as (második és utolsó) Interpop Fesztiválon kellett átverekednie magát (a résztvevők nevét borítsa jótékony homály), s karnyújtásnyira került a 90-es évektől. És ha szerencséje volt, ma is boldogan él.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

60 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://abzug80.blog.hu/api/trackback/id/tr972466771

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zubreczkidavid 2010.11.26. 13:30:41

Azért Nyeső Mari kilóg a sorból, sztem ő tök jó volt

HTML

Abcúg 80s!

Keresés

Friss topikok

Linkblog

Blogajánló

Archívum

Feedek

Egyéb

2010.11.25. 23:10 artinon

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

Zubreczki Dávid · http://instagram.com/zubreczkidavid 2010.11.26. 13:30:41

bástya · http://magyarcitrom.postr.hu 2010.11.26. 14:57:52

Romboljuk le a modern világot... (törölt) · http://www.youtube.com/watch?v=9vq63q45qfk 2010.11.26. 14:59:18

malacz rezignált · https://www.facebook.com/pages/Malacz69-vil%C3%A1ga/173965402643571 2010.11.26. 16:49:41

Zubreczki Dávid · http://instagram.com/zubreczkidavid 2010.11.26. 18:37:59

Myta · http://www.stylebyme.blog.hu 2010.11.26. 18:59:16

altoid · http://altoid.inda.hu/ 2010.11.26. 19:27:10

hagyma · http://hagyma.blog.hu/ 2010.11.27. 01:51:26

hagyma · http://hagyma.blog.hu/ 2010.11.27. 04:04:36

Modor Tibi · http://modoros.blog.hu 2010.11.27. 10:41:48

Gyurma73 · https://plus.google.com 2010.11.27. 11:02:02